A sziámi macska hosszú életű fajta, egyes adatok szerint néhány egyed több mint húsz évig is élhet. Azonban számos egészségügyi probléma kapcsolódik a fajtához. Egyes vérvonalak hajlamosak lehetnek bizonyos rosszindulatú daganatokra, például limfómára és a bélrendszer egyes daganataira. Más fajtákhoz képest a sziámi macskáknál gyakoribb a krónikus köhögés (a hörgők betegsége), valamint az eledel visszaöklendezése is. A sziámi macskák egyes egyedei hajlamosak lehetnek furcsa, nem ehető tárgyakat lenyelni (ez a jelenség pica néven ismert), mint például gyapjúruházatot, műanyagot és egyéb anyagokat. Ennek oka egyelőre ismeretlen.
- Rendkívül aktív és kíváncsi
- Társaságkedvelő és társfüggő
- Kimondottan beszédes
- Vékony, elegáns fajta
- Hetente egyszer ápolást igényel
- Nem hipoallergén fajta
- Szüksége van egy külső kifutóra
- Gyermekek mellé előzetes szoktatás szükséges
Személyiség
A sziámi macska hangos egyéniségéről és klasszikus megjelenéséről ismert. Általában nyitott, emellett zajos is tud lenni. Igényli a figyelmet és hogy családtagként kezeljék őt. Nem szereti a magányt, ezért ez a fajta nem ideális azok számára akik egész nap az otthonuktól távol dolgoznak – a megoldás két, alomtárs sziámi lehet. A sziámi macska rendkívül intelligens és igényli a szórakoztatást. Javasolt számára különféle játékokat és kaparófát biztosítani, valamint meg lehet tanítani a játékok apportírozására is.
Története és származása
Származási ország: Thaiföld (korábban Sziám)
A sziámi macska az egyik legnépszerűbb törzskönyvezett macskafajta az Egyesült Királyságban – számukat tekintve a második a Brit rövidszőrűek után. Talán az egyik legkönnyebben felismerhető fajta. A sziámi macska a mai Thaiföldről származik, története többszáz évre nyúlik vissza. A legenda szerint a sziámi macskák szentnek számítottak és a Buddhista templomokat őrizték. A fajtát az 1880-as években importálták Nagy-Britanniába. Az eredeti sziámi macskafajta színe a klasszikus fókabarna volt, meleg-, krémszínű testtel, majd a nyugati tenyésztők más macskafajtákat bevonva a tenyésztésbe több színt fejlesztettek ki. Az eredeti sziámi macska szeme kancsal, farka pedig hajlított volt, ami ma már komoly tenyésztési hibának számít.