Baba születik – mit szól hozzá a kutya?

Kutyák

Baba születik – mit szól hozzá a kutya?

Kutyák

Baba születik – mit szól hozzá a kutya?

Kutyák

Baba születik – mit szól hozzá a kutya?

Régi közhely mozifilmekkel kapcsolatban: „gyerek és kutya – biztos siker!”. Kutyatartók sokasága tapasztalatból mondja, hogy nincs is jobb „csapat” annál, mint amikor a gyerkőcök és a kutya együtt játszanak, mintegy egymás legjobb barátaiként. És természetesen biztos sokan a Kedves Olvasók közül is olyan gyerekek voltak valamikor, akiknek leghőbb vágya volt végre egy saját kutya.

Azonban minden gyermek védtelen és magatehetetlen újszülöttként, majd gőgicsélő, mászkáló kisbabaként találkozik először a nagyvilággal, amelynek valós vagy potenciális veszélyeitől csakis a szülők, illetve általában véve az idősebb korosztály tudja őt megóvni. Mi a helyzet azzal, amikor nemcsak apa, anya, tesó, nagyszülők, hanem a négylábú családtag is ott van a fogadóbizottságban a kis jövevény tiszteletére?

Rögtön előre is bocsájtjuk – az esetek túlnyomó többségében semmi probléma nem történik ilyenkor. A legtöbb kutya derűs nyugalommal, jóindulatú izgalommal, illetve beletörődéssel reagál a baba érkezésére. Rájuk is igaz a „minden csoda három napig tart” elve, azaz a kutyák java része hamar hozzászokik a megváltozott felálláshoz, illetve a sivalkodó emberke jelenlétéhez. Vagyis a családi kutyák általában baba-kompatibilisnek mondhatók. Nem tiszte ennek az írásnak a sajnos időnként bekövetkező tragédiák elemzése, amikor kisbabát támadnak, illetve ölnek meg kutyák – szerencsénkre ilyesmi igen ritkán fordul elő, és nincs olyan általánosítható részlete az eseteknek, amiből biztos ellenszert lehetne kitalálni.

Érdemes viszont egy kicsit körbejárni azt a kérdést, vajon mit tehet a család, amikor már tudja, hogy baba fog születni, és szeretnék, hogy a kutya majd minél kisebb megrázkódásként élje át a hatalmas változást, amivel a gyerkőc érkezése jár.

Kutya baba anya

Gondoljuk végig, hogy mivel is jár az eb számára ez az esemény! Induljunk ki egy olyan családi kutyából, amelyik bent él a lakásban és gazdái rendszeresen foglalkoznak vele (játék, séta, kirándulás, esetleg valamilyen kiképzés, kiállítás, verseny).

– Amikor megérkezik a baba, előfordulhat, hogy a kutya nem jöhet-mehet a lakásban olyan szabadon, ahogyan azt eddig tette. Lehet, hogy lesznek „kutyamentes” szobák is.

– Akadhat olyan család is, ahol az addig a lakásba bejáró, vagy ott is alvó kutyát „száműzik” a kertbe a baba megérkezésekor.

– A gazdának kevesebb ideje lesz a kutyára, különösen a szabadidős aktivitások csökkennek – kevesebb kirándulás, séta, játék, rendezvény.

– A kutya kevésbé lesz központi helyzetben, a család, legalábbis egy része a babának szenteli figyelme, szeretete, törődése java részét. Ráadásul a gazdák többsége, különösen a hölgyek a babával nagyon hasonló hangfekvésben és módon beszélnek, mint a kutyával azelőtt.

– A kutya több tiltást, szidást kaphat, amikor a babához, babaholmikhoz akar érni, illetve olyan helyre szeretne menni, ahová most már nem szabad.

Összességében tehát a baba érkezése egy családi kutya számára sok új szabályt, szokás elsajátítását jelentheti, miközben jó eséllyel csökken az emberek által a kutyára fordított idő, törődés és szeretet mennyisége. Mindemellett a kisbaba, a babaholmik, ételek, a pisis-kakis pelenkák, a játékok sok kutya számára rendkívül vonzó dolgok. Különösen azért is, mert a család, a gazda is ezekkel foglalkozik intenzíven.

A kutyák nagyon érzékenyek a társas viszonyok átalakulására, tehát például arra, ha az emberek éppen nem ővelük, hanem mással foglalkoznak, illetve ha most nem csinálhatnak valamit, amit korábban szabad volt nekik. Erre a hétköznapi megfogalmazás szerint „féltékenységgel” reagálhatnak, ami általában olyan viselkedésekben ölt testet, mint pl. fokozott közelségkeresés a gazdával, mindig annak sarkában járás, illetve ha a „vetélytárssal” (jelen esetben a babával) foglalkozik az ember, akkor a kutya megpróbálhat odaékelődni az interakcióba. Ugyanilyen, fokozott jelenlétre, nyüzsgésre sarkallják a kutyát a fentebb említett baba-dolgok is, amelyek érdekesek a számára.

Kutya és baba

A kutya felkészítése

Az előzőekben vázoltak alapján a gazda feladata babavárás idején az, hogy a kutyát felkészítse a bekövetkező változásokra – nincs annál rosszabb, mint amikor mindennel egyszerre kell foglalkozni, és pont akkor, amikor megérkezik a kisbaba. A felelősségteljes gazda a családi kutya felkészítését ugyanúgy beiktatja az előzetes teendők közé, mint ahogyan számos egyéb dologról is gondoskodik a baba számára.

Nyilvánvalóan előzetes döntése kérdése, hogy a kutya jelenléte, mozgása korlátozva lesz-e a kisbabás háznál. Ha nem, akkor is lesz teendő, hiszen maga a kisgyerek jelenléte is fontos és erős inger az eb számára. Ha viszont igen, az új szabályokat jó előre le kell fektetni, begyakorolni, hogy ne akkor kelljen ezeket a kutyának megtanulni, amikor már helyben van a kis jövevény.

Mindenképpen ki kell ismerni a kutya reakcióját kisbabákra, kisgyermekekre – már jóval a saját babánk születése előtt. Ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy tulajdonképpen fogalmunk sincs, mit várhatunk ilyen helyzetben a saját kutyánktól. Ha tehetjük, hívjunk meg magunkhoz ismerőst, akinek nagyon pici gyereke van, hogy a kutya találkozhasson ilyen apró emberekkel. Az is megoldás, ha mi megyünk el a kutyával babanézőbe ismerősökhöz.

Boldog baba és kutya

Ne feledjük, hogy a kutya nem feltétlenül „veszi emberszámba” elsőre a kisbabákat – hiszen talán a szagot kivéve szinte minden teljesen más egy baba viselkedésében, kinézetében, méretében, hangjában stb. mint az addig megszokott felnőtteknél, nagyobb gyerekeknél. Vagyis az a jó, ha a baba már nem újdonság a kutya számára, amikor egyszer csak felbukkan az életében.

A cél érdekében már kaphatók (legalábbis külföldön) olyan CD-k is, amelyeken pl. babahangok hallhatók, a gyártó szerint ilyesmivel is lehet a kutyát a babákhoz szoktatni. Véleményünk szerint a valódinál nincs jobb megoldás, tehát a gazdag szocializáció a kutya esetében tartalmazzon interakciókat kisgyerekekkel is, ez abból a szempontból is jó, hogy fel tudjunk készülni a kutya valószínű reakcióira.

A baba megérkezését követően…

Mondani mindig könnyebb… nyilvánvalóan erre gondol majd a Kedves Olvasó, amikor azt írjuk, hogy próbáljunk meg a baba mellett is a réginek maradni a kutyával folytatott interakcióinkban. Vagyis minél kevésbé érzi magát háttérbe szorítottnak a kutya, annál könnyebben elfogadja az új helyzetet. Ha tehetjük, vonjuk be a kutyát lehetőség szerint a babázós programokba, természetesen ügyelve mind a biztonságra, mind a higiéniára, és arra is, hogy a program azért a babáról, és ne a kutyáról szóljon ilyenkor.

Végül pedig, talán a leglényegesebb tanács – a kutya nem bébiszitter! Ne hagyjuk magára a babát felügyelet nélkül a kutyával, még akkor se, ha a világ legangyalibb és legjobb ebéről van szó. Sem a kisgyermekek, sem a kutyák nem felelnek a viselkedésükért – kizárólag mi, felnőtt gazdák és szülők viseljük a felelősséget értük.

Írta: dr. Pongrácz Péter, a Gondos Gazdik szakértő csapatának etológus tagja