A cicák csodálatos, bújós társaink, akik szórakoztató viselkedésükkel számtalan örömet hoznak életünkbe. De vajon mennyit tudunk valójában a macskák történelméről?
Sokunk számára a macskafélék eredete titokzatos rejtély, és az egyes viselkedési formák mögött álló okokról is meglehetősen keveset tudunk. Annak érdekében, hogy jobban megértsd az öledben pihenő minitigrist, összeállítottuk ezt a cikket, amelyből minden kiderül: a macskák származásától kezdve egészen addig, hogy miért őrzik meg még ma is bizonyos ősi ösztöneiket.
Honnan származik a házi macska?
A tudományos feltételezések szerint minden modern macskafajta egy közös ősre vezethető vissza: a közel-keleti vadmacskára, vagyis a Felis silvestris lybica-ra. A kutatók ezt az elméletet főként a cicák hasonló vázszerkezetére alapozzák.
Egy 2007-ben közzétett kutatás a különböző régiókból származó, vadmacskák DNS-ét elemezte, és összehasonlította a háziasított macskák génállományával. Érdekes módon kiderült, hogy az afrikai vadmacska DNS-e szoros összefüggést mutat a fajtatiszta macskák (beleértve az elegáns ragdoll és sziámi fajtát is) és a vegyes fajtájú keverékek DNS-ével, ami szintén alátámasztja a közös ősök elméletét.
Mikor háziasították először a macskákat?
A házi macskák történetét kutatva meglehetősen nehéz meghatározni, hogy pontosan mikor háziasíthatták őket először. Ennek fő oka a már említett tény: a macskák csontvázszerkezete rendkívül hasonló.
Először 1983-ban találtunk utalást a macskák háziasítására, amikor egy régészeti ásatás során Cipruson felfedezték egy macska állcsontját, és úgy becsülték, hogy a háziasítás már 8000 évvel ezelőtt megtörténhetett. A kutatók úgy vélték, hogy ez a macska háziasított volt, ugyanis kizárólag hajón, emberi közreműködéssel juthatott el a szigetre. Valószínűtlennek tartották, hogy abban az időben teljesen vadon élő macskákat tudtak volna az emberek magukkal vinni.
2004-ben újabb kutatások révén a macskák háziasításának eredetét még korábbra vezették vissza. A Smitsonian szaklap beszámolója szerint egy 9500 évesnek vélt ember mellett találtak egy macskát, amely céltudatosan lett az illető mellé eltemetve.
Azóta 2017-ben egy Leuveni Egyetemen készült újabb kutatás, amely 200 közel-keleti, afrikai és európai régészeti lelőhelyeken talált macska DNS-ét elemezte. A vizsgált régészeti leletek kora 100 és 9000 év között mozgott, néhányuk pedig akár 12 000 éves is lehetett.
A Smithsonian azt is állítja, hogy egyes kutatók szerint a háziasítási folyamat a legelső mezőgazdálkodást folytató közösségek letelepedésével egy időben kezdődött, körülbelül 12 000 évvel ezelőtt, a közel-keleti Mezopotámia elnevezésű területen. A történészek azt feltételezik, hogy ahogy az ember mezőgazdasági tevékenységbe kezdett, és a termesztett gabonát raktárakban halmozta fel, ez vonzotta az egereket és a patkányokat, majd a zsákmány bősége láttán a vadmacskák is megjelentek a területeken. Valószínű, hogy az emberek felismerték a kártevőirtás nagyszerű előnyeit, ezért hagyták, hogy a macskák maradjanak, ami végül ahhoz vezetett, hogy manapság a cicák az otthonainkban élnek, és igazi társainkká váltak.
A házi- és a vadmacskák
Most, hogy alaposan megismerted a macskák történetét és vad gyökereiket, ideje megvizsgálni, hogyan formálták ezek a tényezők a macskák külső jellemzőit és belső tulajdonságait. Talán meglepő, hogy a házi macskák DNS-e még ma is 95%-ban hasonlít a tigriséhez, és számos ösztönt is örököltek vad őseiktől. Íme néhány, az öröklött ösztönök közül:
Hosszú alvásszakaszok
Mind a házi, mind a vadmacskák körülbelül napi 16–20 órát töltenek alvással, tehát mindketten határozottan jó alvók.
Obligát húsevők
Valószínűleg ez az egyik legkevésbé meglepő jellemző, amelyben a vadon élő és a házi macskák osztoznak, hogy mindkettő ún. obligát húsevő, vagyis a táplálóanyag szükségletét hatékonyan állati eredetű forrásból származó fehérjéből és zsírból tudja fedezni, miközben növényi eredetű táplálék szükséglete minimális (diétás rost).
Egyező vadászati módszerek
Cicád vadászösztönei hihetetlenül hasonlítanak egy nagymacskáéhoz. A lesből támadás, amikor mozdulatlan várakozás után hirtelen ugranak a zsákmányukra, minden nagymacska esetében bevett és hatékony módszer. Ráadásul a vadászati minták is hasonlóak, hiszen mindketten jellemzően alkonyatkor és hajnalban vadásznak.
Rendszeres tisztálkodás
Érdekes közös jellemző, hogy mind a vadon élő, mind a háziasított macskák idejük 30-50%-át tisztálkodással töltik. Ez a viselkedés elengedhetetlen a vadászathoz, mivel lehetővé teszi számukra, hogy megőrizzék szagukat semlegesnek, így a kiszemelt zsákmány számára észrevétlenek maradjanak.
Dagasztás
Amikor a háziasított macska a mellső tappancsaival nyomkod, más néven „dagaszt”, azt gondolják, hogy ez egy, a vad ősöktől örökölt szokás. Mikor a macskád úgy csinál, mintha tésztát gyúrna, valójában azt utánozza, ahogyan a vadon élő rokonai fészket alakítanak ki, miközben ellenőrzik, hogy nincs-e alattuk rájuk leselkedő veszély.
Terület megjelölése
A területvédő és jelölő viselkedések valamennyi macskánál megfigyelhetők. A házi macskád és a vadmacskák is általában a következőket teszik: vizeletspriccelés, törleszkedés (a fejükön található szagmirigyek miatt) és a karmok élesítése (a mancsukban található szagmirigyek miatt).
Szeretnél többet megtudni a cicákról? Olvasd el cikkünket a macskák anatómiájáról!
Ismerd meg macskaeledel márkáinkat:
Kapcsolódó cikkek:
Mi az a mikrobiom és hogyan befolyásolhatja macskád egészséges emésztését?
