A macskák tényleg mindig talpra esnek?
Mindenki hallotta már a híres mondást: „A macskák mindig talpra esnek.” Egyesek szerint ez azt jelenti, hogy a macskák akár hihetetlen magasságokból is képesek túlélni egy esést.
Sokan úgy vélik, hogy ez a macskák elképesztő egyensúlyérzékének köszönhető, mások titokban azt gondolják, hogy ez tényleg valamiféle varázslat. Ez a különleges képesség már évszázadok óta ámulatba ejti és zavarba hozza a tudósokat is.
De vajon mennyire igaz ez a megállapítás? Valóban mindig talpra esnek a macskák, vagy ez csupán egy jól hangzó városi legenda? Merülj el a részletekben, és tudd meg, mi rejlik e káprázatos képesség mögött!
A cicák talpra esésének és a nagy esések túlélésének képessége részben annak köszönhető, hogy gyakran másznak fára, és feltehetőleg időnként le is esnek. Ez a természetes tapasztalat hozzájárult ahhoz, hogy megtanulják, hogyan minimalizálják az esések során elszenvedett sérüléseket.
Bár a cicák lába hosszúnak és karcsúnak tűnhet, valójában rendkívül izmosak, és kiemelkedő szerepük van az ütközések csökkentésében. Landoláskor lengéscsillapítóként működnek, erős, különböző szögeket bezáró lábízületeik pedig nemcsak az ugrásokat és a nagy magasságok elérését segítik, hanem az eséskor is tompítják a becsapódás erejét, így a testüket nem éri közvetlenül a hatalmas erő.
Bár a macskák általában képesek átfordítani testüket és talpra esni, ettől függetlenül nagyon fontos megakadályozni, hogy magasból zuhanjanak. A túlsúlyos cicák sokkal kevésbé képesek ügyesen átfordulni a levegőben, hiszen alkatuk gátolja a képességüket, hogy a levegőben hajlékonyan átforduljanak. Ha magas épületben, például egy tömbházban élsz, mindig tartsd zárva az ablakokat, vagy ha nyitva kell hagynod, gondoskodj ablakvédőkkel arról, hogy a cicád semmilyen körülmények között ne tudjon kiesni. Ha macskád leesett, azonnal vidd el állatorvoshoz, mert akár súlyos belső sérülései is lehetnek, amelyek kívülről nem láthatóak.
Tudj meg többet cicád viselkedéséről praktikus útmutatóink segítségével. Olvasd el további cikkeinket!
A cicák mindig talpra esnek?
A macskák veleszületett „korrekciós reflexüknek” köszönhetően esés közben képesek úgy megfordulni, hogy a talpukra érkezzenek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden esetben sikerül sértetlenül landolniuk, hiszen az esés magassága és körülményei jelentősen befolyásolják a biztonságos földet érési képességüket.
A macskák talpra esésének képessége már a 19. század eleje óta foglalkoztatja a tudósokat. Kezdetben úgy gondolták, hogy amikor a macskákat leejtik, valahogy sikerül nekik elrugaszkodniuk az illető kezétől.
Ezt a tévhitet 1894-ben Étienne-Jules Marey francia tudós cáfolta meg, aki egy kronofotografikus kamerával másodpercenként 60 képkockát rögzített egy macska eséséről, így lassított felvételen megfigyelhetővé vált, hogy hogyan esnek a macskák a talpukra.
Miért esnek mindig talpra a macskák?
A macskák veleszületett korrekciós reflexüknek köszönhetik, hogy esés közben képesek a megfelelő irányba fordulni, és biztonságosan a talpukkal érkezni a földre. Ebben kulcsszerepet játszik a fülükben található vesztibuláris rendszer, amely az egyensúlyozást és tájékozódást segíti. Ez az érzékszerv segít felismerni az irányokat, így a macska azonnal elfordítja a fejét, amit a teste követ.
Egyedi vázszerkezetük szintén hozzájárul ehhez a képességhez: mivel nincs kulcscsontjuk, és gerincük 30 rendkívül rugalmas csigolyából áll, testüket gyorsan és könnyedén tudják korrigálni. Esés közben ívesen hajlítják a hátukat, hátsó lábaikat a testük alá húzzák, mellső mancsaikkal pedig védik az arcukat. Alacsony testsúlyuk pedig segíti őket abban, hogy zuhanás közben lassítsák a sebességüket.
A macskáknál nagyon korán kialakul a korrekciós reflex. A kölyökcicáknál már 3 hetes korukban észlelhető, 7 hetes korukra pedig már teljesen kifejlődik.
Hogyan befolyásolja az esés magassága a landolást?
Az esés magassága döntő szerepet játszik abban, hogy a macska talpra érkezik-e. Egy 1987-es tanulmányban a New York-i Állatorvosi Központ elemezte a többszintes épületekből leesett macskákról szóló állatorvosi feljegyzéseket, és hihetetlen statisztikákra bukkantak. A legtöbb macska betonra esett, ennek ellenére a vizsgált állatok 90%-a túlélte, és mindössze 37%-uk szorult sürgősségi ellátásra. Leginkább az esés magassága befolyásolta az állapotukat.
A tudósok szerint a nagyobb magasság (bizonyos mértékig persze) több időt ad a macskáknak, hogy helyzetüket korrigálják. A zuhanásuk sebessége körülbelül 96 km/h, ami jóval lassabb, mint az embereknél mért 193 km/h. Amint elérik ezt az állandósult sebességet, a macskák ellazulnak, kinyújtják lábaikat, és „repülőmókus-szerű” testhelyzetet vesznek fel, ami növeli a légellenállást, és lassítja az esési sebességet.
Minden a cicák lábain múlik
Ismerd meg macskaeledel márkáinkat:
Kapcsolódó cikkek:
Miért szeretik annyira a macskák a dobozokat?
