Kutyaharapást szőrével?

Mit tudunk a kölyökkutyák természetes védekezőképességéről? Mennyire kell óvnunk őket, és mivel segíthetjük mi, gazdik az egészséges, erős felnőtt kutyává fejlődés folyamatát?

Mai cikkünkben ezt a témát járjuk körül Dr. Bánfi András kisállatgyógyász-szakállatorvossal.

Az emlősállatok újszülöttjeinek immunológiai védekezőképessége jól kialakult, működőképes abban az esetben, ha „minden rendben van”. De mit is jelent az, hogy minden rendben van? Elegendő, bőséges az anyatej, időben is korlátok nélkül hozzáférhet az újszülött, elegendő a külső hőmérséklet, megadatik a nyugalom a kölyökneveléshez.

Gondoljunk bele azonban: mindig így van ez, minden esetben adottak ezek a körülmények? A válasz egyszerű. Biztosan láttunk már a természetet bemutató csatornák valamelyikén futtában megellő gnú anyatehenet, elhagyott fókafiókát a jégtáblán… Ezen szélsőséges esetekben pedig a védekező rendszer sem képes jól teljesíteni. A lehűlt vagy kimerült, pihenéshez nem jutó utódok sajnos gyakran elpusztulnak a megszületésük utáni napokban, hetekben.

Kutyáink, különösen, ha városi környezetben, szerető, féltő, jó gondoskodás mellett érkeznek meg, egyértelműen jobb, előnyösebb helyzetben vannak a természetben megszületett kis jövevényekhez képest. Adott minden, ami az optimális fejlődéshez kell: egyenletes hőmérséklet, valamint egy nyugodt, kiegyensúlyozottan táplált, a vemhességre, ellésre, szoptatásra felkészített anya. 

Azt ma már igen jól tudjuk, hogy az újszülöttek aktív immunológiai képességek nélküli állapotban születnek meg. Ezért van az, hogy a kiskutyák az első néhány órában (12 – max. 24 óra) az anyai ellenanyagok felvételére vannak utalva. Ez az ellenanyag a tejjel jut be a szervezetbe, ez védelmezi a kölyök életét a kórokozókkal szemben passzív módon az első élethetekben. Amikor ezen anyagok felszívódásának semmi akadálya, az immunitással sincs semmi gond.

Lassan, kb. a 6-8. hétre alakul ki és kezd el jól működni az aktív ellenanyagok képzése, melytől kezdődően van a védőoltásoknak nagy szerepe a széleskörű védelem kialakításában. Nem is csoda, hogy a fegyelmezett oltási programok okán napjainkra gyakorlatilag teljesen, vagy nagy részben eltűntek a kiskutyát fenyegető vírusos betegségek. A védőoltások semmilyen körülmények között nem elhagyhatóak, hiszen nélkülük a legsúlyosabb fertőző betegségek támadásával szemben is védtelen négylábú barátunk.

Az anyai passzív védelem azoktól a fertőző betegségektől képes megóvni a kutyakölyköt, amelyekkel maga is találkozott már korábban az élete során. A védőoltások azokkal a betegségekkel szemben alakítják ki a szervezetben a védettséget, amiket az oltóanyag tartalmaz.

Természetesen, bár a védelem ezen megbetegedésekkel szemben kétségkívül a legfontosabb, rajtuk kívül számos más kórokozóval, baktériummal, vírussal, gombával, parazitával találkozik élete során kedvencünk, mellyel fel kell vennie a harcot és győznie kell. Kiegyensúlyozott, jó minőségű táplálás és jó körülmények segítik őt ebben. A lesoványodott, külső és belső paraziták tömegével fertőzött állat még egy jelentéktelennek mondható vírusos, vagy bármely betegség ellen sem tud küzdeni.

Amit fontos észben tartanunk: az ésszerű fizikai megterhelés (rendszeres mozgás, sportolás) megedzi a szervezetet, míg a fizikai aktivitás nélkül élő állatok könnyebben elhíznak, ami egyben ahhoz is vezethet, hogy védekezőképességük gyengébb lesz.

Mindezek alapján, ha igazán segíteni akarunk kedvencünkön, megkönnyítve az életét, ne essünk soha túlzásokba. A kiegyensúlyozott élet velejárója a fizikai aktivitás, itt-ott egy kisebb sérülés is normálisnak mondható – természetesen fontos, hogy ezeket megfelelően kezeljük és szükség esetén állatorvos segítségét is kérjük a szakszerű ellátásban.

Nagy általánosságban elmondható, hogy a túlságosan „sterilen” felnevelt állat esendőbb: nem teszünk vele jót, ha mindentől és mindenkitől sárkányként óvjuk.

Időnként, a szocializációs korszakban egy-egy kisebb-nagyobb játszótéri összezörrenés is belefér – természetesen mindig, minden esetben a kutyánk biztonságát szem előtt tartva, testi épségét sosem veszélyeztetve.

Ha egy kisebb hányásos, hasmenéses megbetegedés néha felüti a fejét, elcsapja a kutya a hasát, szintén nem kell rögtön kétségbe esni. Jó esély van rá, hogy diétával, kis koplalással hamar túl lesz rajta. Itt sem lehet azonban eleget hangsúlyozni, hogy amennyiben néhány nap alatt nem gyógyul meg magától a kiskutya, a tünetek nem enyhülnek, hanem stagnálnak vagy rosszabbodnak, új tünetekkel társulnak, haladéktalanul keressük fel állatorvosunkat.

Szintén nagyon fontos, hogy ne hanyagoljuk el a rendszeresen végrehajtandó parazitairtást. Védekezzünk rendszeresen  a szúnyogok kullancsok, bolhák ellen, hiszen ezek potenciális vektorai lehetnek számos súlyos betegségnek.

Írta: Dr Bánfi András kisállatgyógyász-szakállatorvos