Kis körkép a kutyák körében megfigyelhető elhízottságról Magyarországon

Az ELTE Etológia Tanszék munkatársai azt vizsgálják, hogy a kutyák esetében (is) egyre gyakoribb elhízásnak, valamint az egyes fajtákra jellemző falánkságnak milyen okai lehetnek.

Fél éve tartó kérdőíves adatgyűjtés előzetes eredményeiről olvashattok az alábbi kis összefoglalóban. Számításba vesszük a genetikai (örökletes), valamint környezeti hatásokat is – úgymint a gazda etetési szokásait, a kutya aktivitását, valamin a többi, a kutya állapotát befolyásoló tényező hatását (pl. életkor, ivartalanítás, egészségi állapot stb.).

A vizsgálat három alapvető forrásra támaszkodik:

1. széleskörű, magyar és több idegen nyelven is elérhető kérdőív;
2. viselkedési tesztek, ahol a kutya élelemmel történő motiválhatóságát és problémamegoldó képességét vizsgáljuk
3. genetikai elemzés, amely a viselkedés tesztben résztvevő kutyáktól, illetve a kérdőívet kitöltő gazdák által a kutyáiktól levett és beküldött DNS vizsgálatából áll

A kérdőívre beérkező válaszok

Magyar nyelvű online kérdőívünket 2015 májusáig 730 kedves támogatónk töltötte ki, amiért igen hálásak vagyunk. A kérdőív most is elérhető, kitölthető az alábbi linken: http://goo.gl/forms/EQckF1TsmO.

A kitöltött kérdőívek mintegy 70%-a fajtatiszta, 30%-a keverék kutyákra vonatkozik. Rendkívül sok, száz körüli a kérdőívekben képviselt fajták száma. Mennyi kutya túlsúlyos?

A kérdőívben a gazdáknak jellemezniük kellett a kutya „testalkatát” a kondíciót illetőleg, valamint többféle kérdés vonatkozott az eb táplálására is. A beérkező válaszok alapján a mintában szereplő kutyák nagyjából 11 százaléka került a túlsúlyos kategóriába, ami összességében kedvező eredménynek számít, hiszen több külföldi felmérés is ennél magasabb előfordulást állapított meg. Természetesen az általunk itt bemutatott minta reprezentativitását csökkenti a viszonylag rövid gyűjtési idő, valamint az online jelleg, hiszen így olyan gazdák nem tudták kitölteni a kérdőívet, akik nem szoktak aktívan internetezni.

A túlsúlyosnak minősített kutyák nagyobb arányban kerültek ki a keverékek, mint a fajtatiszta ebek közül (előbbiek 16, utóbbiak 9 százaléka túlsúlyos a gazdájuk szerint).

Mi okozhatja a kutya elhízását a kérdőív alapján?

• Az élelem típusok közül a száraz eledel a leggyakrabban adott alapeleség, a kutyatartók több mint 80 százaléka etet valamilyen típust ebből. Ugyanakkor a száraztáp nem tűnik jelentős tényezőnek az elhízottsághoz vezető úton, mivel nincs különbség a száraztápot rendszeresen, illetve soha nem fogyasztó kutyák aránya között a túlsúlyos, illetve normál testalkatú kutyák között. A nedves (konzerv) eledelt rendszeresen fogyasztó kutyák viszont sokkal valószínűbb, hogy túlsúllyal küzdenek a mintánkban szereplő gazdák véleménye alapján. Habár összességében a konzerv-eledel etetése nem túl gyakori (az összes kutya közül csak mintegy 10%), az elhízott ebek közül kétszer annyi kap ilyen eledelt, mint a normál testalkatú kutyák közül.
• Még érdekesebb az összehasonlítás a fóliatasakos eledelt fogyasztó (egyébként meglehetősen kis számú) kutya esetében. Ha összehasonlítjuk a tasakos tápot evő kutyák arányát a túlsúlyos és a normál testalkatú kutyák esetében, akkor kiderül, hogy ez az arány az elhízott ebeknél hétszer akkora, mint a túlsúly nélkülieknél, vagyis az elhízott kutyáknak 7, míg a normál testalkatú kutyáknak csupán 1%-ra kap tasakot eledelt.
• Viszonylag gyakori az olyan kutya a mintában szereplő ebek közül, amelyik kap emberi táplálékot is (maradékok), illetve nyers eledelt ad nekik a gazdájuk. Mindkét táplálék-féleség az általunk vizsgált populáció nagyjából 30 %-ára volt jellemző. A súlyfelesleggel rendelkező kutyák majdnem fele rendszeresen kap emberi ételmaradékot is. A normál testsúlyú kutyák esetében sokkal kisebb az ételmaradékot is fogyasztók aránya.

Túlsúly és testmozgás

Miután megvizsgáltuk az energiabevitel oldalát, érdemes azt is megnézni, vajon a túlsúly előfordulása összefüggésbe hozható-e az energiafelhasználással, más szóval, az aktivitással is. A válaszadók 90-nél magasabb százalékban nyilatkoztak úgy, hogy rendszeresen sétáltatják kutyájukat, és ebben nem is volt eltérés az elhízott és a normál testalkatú kutyák között. Viszont a rendszeres sporttevékenységet, illetve megerőltető fizikai aktivitást végző kutyák között már jelentősen nagyobb arányban találhatunk normál testalkatú ebeket. Természetesen nem állítható teljes bizonyossággal, hogy egyirányú a kapcsolat a két tényező között (sok mozgás nincs túlsúly); alternatív magyarázatként felvetheti valaki azt is, hogy a már túlsúlyos kutyával kisebb valószínűséggel fog a gazda vehemens sportokat űzni…

Egészség(védelem) és túlsúly

Megvizsgáltuk azt is, hogy a gazda abbéli igyekezete, hogy kutyáját a lehető leglelkiismeretesebben védje a betegségektől és parazitáktól, vajon összefüggésbe hozható-e az eb kondíciójával.

Nem találtunk különbséget sem az évi kombinált védőoltások, sem pedig a külső (cseppentős, nyakörves) parazitavédelem alkalmazása szerint a két kondíció-típus között. Viszont érdekes módon a féregtelenítések gyakorisága erős összefüggést mutatott a testalkattal. Míg a túlsúlyos kutyák több mint fele gyakran van féregtelenítve (évi 3-4 alkalommal, ami megfelel az állatorvosi ajánlásnak), addig a normál testalkatú társaiknál ez az arány mindössze 20%. Vajon mire lehet ebből következtetni? Talán a gyakori féreghajtó alkalmazás a kutyáról való fokozott gondoskodás jele, amely együtt jár a kedvenc élelemmel való elhalmozásával is? Vagy a gyakori féreghajtás elmaradása miatt nagyobb számban jelen lévő belső élősködők „számlájára írhatjuk” a normál testalkat könnyebb megtartását esetenként?

A válaszok alapján fény derült a túlsúly és az ortopédiai rendellenességek, bántalmak közötti összefüggésekre is. Az elhízott kutyák között sajnos több mint kétszer annyi egyed szenved ízületi, csontrendszeri bántalomtól, mint a normál testalkatú egyedek között. Vajon itt mi az ok és mi az okozat? A megnövekedett testsúly okozza az ízületek romlását, vagy a fájdalmas ízületei miatt kevesebbet mozgó kutya hízik el inkább? Esetleg hármas összefüggés is lehet, ahol egyes fajtáknál mind bizonyos ízületi bántalmak, mind az elhízás genetikai okokra vezethető vissza, ehhez persze még a táplálkozás is hozzájárul.

Tanulságok

Az előbbiekben felsorolt, hangsúlyozottan előzetes eredmények alapján hazánkban a következő jószág felelne meg a nagy eséllyel túlsúlyos eb képzeletbeli típusának:

„Keverék kutyus, amelyet legfeljebb sétálni visznek el néha, de ennél nagyobb erőkifejtésre nem késztetik. A gazdája nagyon figyel rá, hordja lelkiismeretesen az állatorvoshoz, nem feledkezve meg minden 3-4 hónapban a féregtelenítésről. Idejében gondoskodik a felelősségteljes ivartalanításról is. Nagyrészt emberi ételmaradékkal eteti az ebet, kiegészítve némi konzerv-, illetve alutasakos kutyatáppal. Sajnos szegény kutya nagy valószínűséggel diszpláziás.”

Természetesen a fent vázolt kép inkább karikatúra, mint valósághű előrejelzés. Például a keverék kutyák között valószínűleg azért is lehet több túlsúlyos egyed, mint a fajtatiszta kutyák soraiban, mert a gazdák általában pedigrés kutyákkal űznek olyan sportokat, amelyekhez megfelelő kondícióra van szükség (kiállítás, agility, frizbi, stb.). Vagyis a sportos kutyáknál oda kell figyelni a felesleges kilókra. Az ivartalanítás szintén összefüggésben lehet a csökkent aktivitással és a keverék kutyákkal – a fajtatiszta egyedeket kisebb eséllyel ivartalanítják, hiszen esetükben mind a tenyésztés, mind a kiállításra járás megkívánhatja a műtét elhalasztását.

Összességében tehát elmondható, hogy a kérdőíves vizsgálat igen sok tanulsággal szolgált máris, kíváncsian várjuk a nagyobb elemszámmal, és immár a külföldi adatokkal kiegészített elemzés eredményét.

Dr. Pongrácz Péter, a Gondos Gazdik szakértői csapatának etológus tagja