Kutya-ember barátság, társ a menhelyről

„Az ember legjobb barátja” – nyilván szinte mindenki ismeri ezt a mára közhellyé vált meghatározást a kutyával kapcsolatban.

Számos tudományos igénnyel készített és kiértékelt kérdőíves tanulmány is bizonyította, hogy a fejlett országokban a kutyatartók többsége társként, családtagként, sőt, akár gyermekként tekint az ebekre, és egyre kevesebben vannak, akik „pusztán” háziállatot, avagy munkaeszközt látnak bennük. A modern társadalom kutyákra irányuló megkülönböztetett figyelmét és szeretetét jól érzékelteti mindazon (többnyire igen költséges) szokások és tárgyi eszközök megjelenése, melyek a családi, avagy társ-kutya életét végigkísérik. Gondoljunk csak a milliónyi felszerelési, kozmetikai, ruházkodási (!) cikkre, vagy akár a kutyapanziókra, a kutya-biztosításra.

Azt, hogy az ember milyen messzemenően felelősnek érzi magát az ebekért, mi sem mutatja jobban, mint hogy létrehozta a kutyamenhely intézményét, vagyis a gazdátlanná váló kutyákat nem hagyja sorsára, illetve többnyire nem pusztítja el őket, hanem befogadja, gondoskodik róluk, és megpróbálja „rehabilitálni” őket. A menhelyről történő kutyabeszerzés rendkívül népszerű világszerte – ennek oka sokrétű. Segíteni akarás, együttérzés, sajnálat; anyagi megfontolások; az egyszerűség és az örökbefogadást hathatósan támogató üzenetek mind szerepet játszanak ebben.

Menhely és menhely között is nagy különbségek vannak – létezik sokféle úgynevezett fajtamentő szervezet, amelyek egy bizonyos faja bajba jutott egyedein igyekeznek segíteni, és vannak a fajtára nézve nem specifikus létesítmények. Az azonban minden esetben igaz, hogy az örökbefogadáskor különleges körültekintéssel kell eljárni, és bizonyos tényezőket alaposan át kell gondolni, ezért itt arról szeretnénk írni, amire a leendő gazdának ügyelnie kell.

Kölyök vagy kifejlett kutya legyen?

A menhelyekre jellemzően kifejlett, vagy legalábbis növendék kutyák kerülnek, azonban előfordulnak bevitt, illetve ott született kölykök is. A kiskutyák örökbefogadása jár elméletileg a legkevesebb kockázattal a viselkedés és beszokás tekintetében, hiszen életkoruknál fogva ezek még nem terheltek a múlt esetlegesen traumatikus élményeivel. Azt azonban vegyük figyelembe, hogy még egy gondos menhelyről származó kölyök sem részesül olyan egészségügyi és tartásminőségi ellátásban, mint amilyen nevelésben egy felelősségteljes tenyésztőnél van része a kölyköknek. A menhelyi kölyök ezért fokozott odafigyelést és állatorvosi kontrollt igényel. Érdekes kérdés az is, hogy „mi lesz, ha nagy lesz” a kis jószágból. Hacsak nem fajtamentőktől származó, többé-kevésbé igazolt eredetű kölyökről van szó, a „menhelyi mix” tartogathat méret-, küllem- és viselkedésbeli meglepetéseket örökbefogadója számára.

Ha viszont kifejlett kutyára esik a választásunk, legalább a kinézettel és a testmérettel tisztában lehetünk elejétől fogva. Az egyszerűség ezzel aztán ki is merül. A menhelyre került kutyák múltjáról, az őket korábban (és a menhelyen) ért hatásokról, viselkedési és jellembeli tulajdonságairól ugyanis nagyon kevés információ áll csak többnyire rendelkezésre. A legfontosabb szabály, amit minden menhelyi örökbefogadásnál szem előtt kell tartanunk, az az, hogy ezeknek a nehéz sorsú állatoknak lehetőség szerint ne okozzunk további szenvedést egy esetlegesen kudarcba fulladó adoptációval. Világszerte ugyanis az egyik legsúlyosabb, a kutya-örökbefogadást mételyező probléma az úgynevezett „bumeráng-hatás”. Ez azoknak a kutyáknak a sorsa, amelyek oda-vissza „járnak” menhely és gazdák egymást követő „generációi” között, mivel minduntalan kiderül, hogy az adoptáló számára megoldhatatlan gondot jelent az eb. Mielőtt elhamarkodottan ítélkeznénk a menhelyről származó kutyát oda visszavivő örökbefogadók fölött, tekintsük át, milyen potenciális nehézségekre kell felkészülnünk egy ilyen vállalkozás során.

Miért került a kutya a menhelyre?

Előfordul, hogy teljesen „normális” ebek is menhelyi sorsra jutnak. Például meghal, vagy súlyosan megbetegszik a gazdájuk, balesetből kifolyólag elvesznek otthonról, a gazda valamilyen kívülálló okból nem tudja tovább vállalni a tartásukat. Ezen ebek örökbefogadása jár a legkisebb nehézséggel, hiszen ha a látott küllem és viselkedés megnyeri a tetszésünket, a kutya szinte biztosan be tud illeszkedni majd új otthonába. (Kísérletesen is igazolt tény, hogy a menhelyen élő kutyák nagyon hamar képesek új kötődést kialakítani általuk addig nem ismert személyekkel.) Nagyobb gondot jelent, ha az eb úgynevezett „problémás kutya”. A viselkedésre vonatkozó panaszok élen járnak a menhelyre kerülés okaként beazonosítható indokok között. Emberrel, kutyával szembeni agresszivitás, szökési hajlam, egyéb állatok levadászása, rombolás, gödörásás, szeparációs szorongás, túlzásba vitt ugatás, túlzott aktivitás és még hosszan sorolhatnánk azokat a jellemzőket, melyek hatására a kutyatulajdonosok búcsút mondanak addigi „legjobb barátjuknak”. Nyilvánvalóan e problémák egyike-másika szubjektív megítélés alá esik. Például a kutya aktivitási szintje túlzott lehet az emberek egy részének, míg mások szerint „éppen megfelelő”. Sűrűn lakott területen a bőséges ugatás kivívhatja a szomszédok haragját, távol a várostól viszont esetleg senkit sem zavar. Ugyanakkor az agresszivitás, vagy az ezzel látszólag ellentétes félénkség, esetleg a szökdösési hajlam és a vadászszenvedély már olyan problémaforrás, amelyet nem szabad félvállról venni, illetve nem bízhatunk abban, hogy saját toleranciaszintünk majd megoldást jelent rá. Természetesen a menhelyen szinte lehetetlen e kérdésekben „ránézésre” döntést hoznunk. Nagy tapasztalattal rendelkező kutyatartók annyiból előnyben vannak, hogy sokkal többféle, esetlegesen felbukkanó kellemetlen meglepetéssel tudnak megbirkózni saját tudásuk révén. Az igazán körültekintő menhelyek pedig már maguk is végeznek olyan viselkedésteszteket, amelyek valamelyest segíthetnek az állat jellemének felmérésében. E két tényező híján azonban a józan ész azt diktálja, hogy kezdő kutyatartónak nem a legideálisabb megoldás menhelyről kifejlett kutyát hazavinni – mind a saját, mind a kutya érdekét figyelembe véve.

Írta: Dr. Pongrácz Péter, a Gondos Gazdik szakértői csapatának etológus tagja

Ha szívesen örökbefogadnál egy cicát vagy kutyát, vagy további gazdira váró állatokat szeretnél megtekinteni, akkor látogass el a következő weboldalra: https://www.herosz.hu/, vagy keresd a HEROSZ-t a Facebook-on: http://www.facebook.com/heroszbudapestiallatotthon