Mivel egy kutya sokféle szerepre alkalmas, számos elvárásnak kell eleget tegyen, és ugyanakkor speciális igényei is vannak az ember felé. Mire kellene odafigyelnünk, amikor új kutyát viszünk haza? Dr. Pongrácz Péter cikke.
A kutya kétségkívül a legsokoldalúbb hobbiállat. Bekezdéseken, vagy talán oldalakon keresztül ecsetelhetnénk azokat az elfoglaltságokat, amelyeket a szerencsés kutyatulajdonosok kedvencükkel együtt csinálhatnak. Ezek közül legegyszerűbbnek bizonyára az tűnik, amikor a kutya csak úgy „elvan” a környezetünkben, a sor másik végén pedig a különféle, alapos felkészülést, sok-sok tréninget igénylő sportok találhatók.
Nagyon alapos tervezést, átgondolást igényel egy új kutya kiválasztása, beszerzése. Ez különösen igaz az „elsőkutyás” gazdákra, családokra, de olyan esetben sem árt eltöprengeni a körülmények állásán, ha valaki a meglévő kutya mellé szeretne még egyet, vagy esetleg olyan fajtáról van szó, amellyel korábban nem volt dolga. Alapvetően három fő kérdést kell megválaszolnunk , mielőtt hozzánk kerülne az újdonsült kedvenc:
- Alkalmasak-e a körülmények bármilyen kutya hazavitelére?
- Milyen típusú (itt lehet szó a fajtáról, avagy jellegzetes méret/viselkedés kombinációról) eb felel meg leginkább a neki szánt szerepkörnek?
- Honnan szerezzük be majd a kutyát?
Ne feledkezzünk meg a kutya viselkedésének, temperamentumának figyelembe vételéről, például abból a szempontból, hogy milyen típusú társat szeretnénk, illetve milyen életkorú, aktivitási szintű leendő gazdáról van szó. Itt érdemes megemlítenünk, hogy gyakran vezet konfliktushoz, embert és állatot egyaránt megviselő meg-nem-értéshez és összetűzésekhez az, amikor a kutyabeszerzés kellő átgondoltság nélkül történik, azaz a gazdajelölt (és/vagy családja) alapvetően nincs felkészülve egy kutyával tizegynéhány évre szóló együttélésre. Milyen esetben kell tehát komolyan elgondolkoznunk azon, hogy talán még nem vagyunk elég felkészültek arra, hogy egy kutyával bővítsük ki a családunkat?
Hiányzó családi egyetértés – nem szerencsés az új kutya hazavitele, ha családunk akár egyetlen tagjánál jól érzékelhető, éles ellenállásba ütközik-e tervünk. Ez a kutya szempontjából különösen igaz akkor, ha a súrlódások (elkerülése) miatt az elhelyezése például erősen eltér majd az optimálistól („amíg én itt vagyok, a kutya helye a kennelben van, be ne tegye a lábát a lakásba” stb.). Természetesen előfordul, hogy a kész helyzet elé állított családtag ellenállása lankad a kutya kedvessége, szerethetősége hatására, de számolni kell azzal is, hogy mégsem így alakul. Ilyenkor az esetek jó részében a kutya húzza a rövidebbet, és a konfliktusforrássá váló eb pl. menhelyre kerülhet a történet végén.
időhiány – manapság sajnos igen gyakori, hogy a családban nincs jelen az idősebb, nyugdíjas korú generáció, amely lehetővé tenné, hogy a nap jó részét munkában töltő felnőttek távollétében se a kisebb gyerekek, se pl. a kutyák ne kényszerüljenek egyedüllétre. Ha munkánk, tanulmányaink miatt napi 8-10 órát nem vagyunk otthon a hét jelentős részében, és így a kutya otthon egyedül marad (mert családtagjaink sincsenek otthon), megfontolandó, hogy helyes-e kutyát beszereznünk. Nemcsak arról van szó, hogy az otthon unatkozó kutya esetleg kárt tesz a lakásban, kertben, avagy idegesíti a szomszédságot az ugatásával. A családi kutya egyik legfontosabb sajátossága, hogy igényli az emberi társaságot, és még ha ennek nem is adja olyan markáns jelét, mint a szeparációs rombolás és zajongás, a nap jelentős részében távol levő gazda utáni epekedés nem a legszerencsésebb állapot, ha rendszeressé válik. Más a helyzet, ha a családból otthon van valaki, míg mi dolgozunk, vagy az iskolában vagyunk, ám ne feledjük: ha a családtagoknak nem szívügyük a kutya, velük szemben sem fair, ha kutyafelvigyázóvá léptetjük elő őket.
Bizonytalan jövő – egy kutya remélhetően évtizednél is hosszabb időre szóló társ. Mielőtt új ebet szerzünk magunknak, nem árt a lehetőségekhez képest végiggondolni, milyen körülmények valószínűsíthetők életünk elkövetkező hosszabb szakaszában. Valószínűsíthető-e, hogy költöznünk kell? Ha igen, milyen eséllyel tudjuk magunkkal vinni a kutyát is? Várható-e jelentős változás a családban (házasság, kisbaba, szétköltözés, odaköltözés, stb.), aminek a kutyatartásra nézve jelentős hatása lehet? Valószínűsíthető-e, hogy a napi életvitelünk jelentősen megváltozik a közeljövőben (pl. munkába állás, tartós elutazás miatt)? Tartsuk szem előtt, hogy a hozzánk kötődő kutya számára a tőlünk való huzamos, avagy végleges elválás szenvedéssel, stresszel járó folyamat az esetek többségében, amelyért mindenképpen mi, emberek vagyunk a felelősek.
Ha megnyugtató válaszokat találtunk az előzőekben taglalt kérdésekre, és nyugodt szívvel a kutya mellett döntöttünk, valamint kiválasztottuk a számunkra kedves és megfelelőnek tűnő fajtát, avagy fajtától független típust, már „csak” a beszerzés marad hátra. Az esetek meglepően nagy százalékában a gazdajelöltet mintegy „kész helyzet” elé állítják pl. ismerősei, akiknél „véletlenül” kiskutyák születtek otthon; vagy akik találtak egy kutyát. Nagyon fontos lenne, hogy a fentebbi bekezdésekben említett szempontokat ilyenkor is gondoljuk végig, illetve törődjünk azzal, hogy az alkalomszerűen felkínált eb megfelel-e a kutya majdani méretéről, viselkedési jellegzetességeiről szőtt álmainknak. Nagy elemszámokra épülő tanulmányokból ugyanis kiderült, hogy a legtöbb viselkedési probléma olyan kutyák esetében jelentkezik, amelyeket gazdájuk hirtelen ötlettől vezérelve, adandó alkalommal vett magához. Nagy valószínűséggel nem annyira a kutyában van ilyenkor a hiba, hanem ahogy telik-múlik az idő, kiütközhetnek az előre tervezés hiányából adódó összeférési hibák, súrlódások.
Ha viszont nincsen épp „kínálkozó” alkalom, hanem elmerenghetünk azon, honnan is legyen majd kutyánk, számos lehetőség közül választhatunk. Kérdezősködhetünk például gyakorló kutyás ismerősöknél, hogy javasoljanak tenyésztőt, akivel és akinek a kutyáival kedvező tapasztalatokat gyűjtöttek. Fontos, hogy a javaslatokat értékeljük aszerint, hogy milyen kutyát is szeretnénk. Például ha az ismerősünk vérbeli agility versenyző, nem feltétlenül rendelkezik kellő ismeretekkel a kiállítási szempontból ígéretes állományról; vagy a német juhászkutyás ismerősünk véleménye nem feltétlenül sokat mondó egy border collie megvásárlásakor. Természetesen magunk is nekiláthatunk a tenyészetek hirdetéseit, honlapjait böngészni. Az anyagi szempontok (mennyibe kerül a kutya) nyilvánvalóan sokat nyomnak a latban, mégis óva intem a kedves Olvasót attól, hogy az esetlegesen borsos árú „törzskönyves” kutya helyett papírok nélküli változatot szerezze be – akármilyen cukik is a kiskutyák és akárhogy állítja a tenyésztő, hogy a „szülők törzskönyvesek”. Ha nem engedhetjük meg magunknak a származási lappal ellátott kutyát adott fajtából, sokkal jobb döntés egy karakterre hasonló fajtát választani, akár örökbefogadni, mint a származási lap nélküli ebért fizetni. Nyilvánvaló, hogy törzskönyvezett kutyák között is sajnálatosan sok a csalódást okozó, viselkedési, avagy egészségi szempontból nem megfelelő egyed. Azonban a papírok nélküli, ám „fajtatisztának” mondott kölyköket előállító tenyészetek esetében sokkal kevésbé valószínű, hogy a tenyésztő a lehető legjobb, alaposan tesztelt, egészségi és temperamentum szempontból kiváló szülőkkel fogja gondosan megtervezett párosításokban létrehozni a szaporulatot. A nem törzskönyvezett kiskutyák szaporításához ugyanis az apa- és anyakutyának semmiféle feltételnek nem kell eleget tenniük – kivéve, hogy minél több utódot hozzanak létre.
Végül meg kell említeni a menhelyi örökbefogadást is, mint jellemző kutyabeszerzési forrást. Tulajdonképpen ebben az esetben is az előzőekben tárgyalt megfontolásokat kell alkalmaznunk, például a tekintetben is, hogy milyen szerepkört szánunk leendő társunknak. A menhelyi örökbefogadás mindenképpen a tapasztaltabb kutyásoknak ajánlható inkább, akik számára nem jelent megoldhatatlan problémát a kisebb-nagyobb viselkedési krízishelyzetek megoldása. A menhelyen levő kutyák jó része túl van már a kölyökkoron, tehát az ideális szociális kötelék építés időszakán – így hát a családi beilleszkedésre több türelem és odafigyelésre lesz szükség. Sok menhelyi kutya jelentős múltbéli „terheltséggel” bír, pl. rossz bánásmód, elhagyatva vagy elveszve kóborlás, nem megfelelő kutya-gazda összeférés. Ezek orvoslása az új gazdára vár, jó adag szeretet, hozzáértés, elfogadás és türelem segítségével. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a kutyák egy része olyan viselkedési probléma miatt kerül a menhelyre, amely a kutya örökletes, vagy tanult rossz szokásából adódik – vagyis ugyanígy gondot okozhat az új gazdánál is. Összegezve tehát, a menhelyi örökbefogadás nagyon felelősségteljes hozzáállást igényel, az ötletszerűségnek semmi helye ebben a tekintetben. Kevés szomorúbb jelenség van, mint a menhelyről menhelyre bumerángszerűen ki-be járó kutya, amellyel (talán a nem átgondolt választásból adódóan is) sorozatban kudarcot vallanak a gazdái.
Írta: Dr. Pongrácz Péter, a Gondos Gazdik szakértői csapatának etológus tagja
Ismerd meg kutyaeledel márkáinkat:
Kapcsolódó cikkek:
Örökbefogadás
