Amit a fehérjéről tudni érdemes

A fehérjebevitelt a mai napig számos mítosz övezi. Minél több, annál jobb? Honnan tudhatod, hogy egy kutyaeledel összetétele megfelelő a kedvencednek? Jó-e a kutyának a növényi eredetű fehérje?

Ezekre a kérdésekre keressük ma a választ dr. Bodoky Anna állatorvos segítségével.

A kutya és a macska is húsevő állat, emésztőcsatornájuk a fehérjeemésztéshez alkalmazkodott. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a kutya táplálkozásában idomult a mindenevőkhöz az ember mellett töltött évezredek során.

A fehérje nagyon fontos tápanyag számukra, a szervezet építőköve, alapvető élettani folyamatokhoz, izomépítéshez, az idegrendszer megfelelő működéséhez elengedhetetlen.

A fehérjék építőkövei pedig az aminosavak, ezek határozzák meg a fehérje minőségét és ezeket hasznosítja a szervezet. Ezért nagyon fontos tudni, hogy az eledelek esetében nem csupán a fehérjetartalom lényeges információ hanem az is, hogy a benne lévő fehérjék milyen aminosavakból épülnek fel, vagyis milyen minőségűek. Közülük is kiemelt szerepe van az esszenciális aminosavaknak, amiket a szervezet nem tud önmaga előállítani, így az állatoknak mindenképpen tápanyagokból kell hozzájutniuk. Ezek a következők: arginin, hisztidin, lizin, leucin, izoleucin, valin, metionin, treonin, triptofán és valin.

Jó tudni: macskáknál ide tartozik a taurin is, ezért a taurin nagyon fontos, elengedhetetlen összetevője a macskaeledeleknek.

Egy jó minőségű eledelben a gyártók odafigyelnek ezekre a szempontokra, így segítve a hasznosulást. Önmagában tehát a magas fehérjetartalom nem elég információ ahhoz, hogy megítéljük az eledel minőségét. Mindig érdemes megnézni a csomagoláson, hogy milyen forrásból származó fehérjéről van szó.

A macskáknak alapvetően nagyobb a fehérjeszükséglete (25-35%), mint a kutyáknak (18-25%). Ez abból adódik, hogy a kutyák emésztőrendszere jobban alkalmazkodott az emberi étrendhez, ezért ők könnyebben hasznosítják a növényi táplálékot, mint a macskák.

Fehérjéhez rengeteg táplálékból hozzá tudnak jutni a kedvenceink, az állati eredetű fehérjeforrások közül a legfontosabbak a különböző húsok és állati származékok (mint a máj, vese, tüdő, szív és vér), a tojás, a halak.

Továbbá a növényi eredetű fehérjeforrások is jó minőségű fehérjének számíthatnak, például a gabonák (búza, zab, árpa, rizs, kukorica stb.) és a hüvelyesek (szója, bab, borsó).

Nagyon fontos szempont az eledelek kiválasztása során, hogy a bevitt fehérjék mennyire tudnak hasznosulni a szervezetben. A fehérjék emészthetőségét és hasznosíthatóságát nagyban befolyásolja, hogy az adott fehérje mennyire hozzáférhető az emésztőenzimek számára, azaz hogyan tudják lebontani. Emellett fontos az is, hogy milyen a fehérje aminosav egyensúlya, vagyis milyen aminosavakból épül fel a fentebb említettek közül, és milyen az ezeknek egymáshoz viszonyított aránya.

Az egyes aminosavak előfordulása az állateledelek összetevőiben.

Ezek az értékek közelítő értékek, az alapanyag minőségének függvényében a fehérjetartalom ettől eltérő lehet.

Ha nem jut megfelelő mennyiségű fehérjéhez a kutyánk vagy macskánk, az súlyos egészségügyi következményekkel járhat: a növekedésben visszamaradhatnak, szőrminőségük romolhat, testszerte ödémák jelenhetnek meg rajtuk.

De sajnos a túlzott fehérjefogyasztás is ugyanannyira káros lehet, például, ha csak színhússal etetjük kedvencünket, számos hiánybetegség (például kálcium és jódhiány) jelentkezhet a monodiéta következményeként. Ezenkívül ha egy eledelben az optimálisnál magasabb a fehérjetartalom, az megterhelheti a vesét és elhízáshoz vezethet.

Fontos tehát, hogy ne kizárólag a minél magasabb fehérjetartalom alapján válasszunk eledelt kedvencünknek, mert – minden jószándékunk ellenére – a túlzott fehérjefogyasztás is káros következményekkel járhat. A kiegyensúlyozott fehérjebevitel és a fehérje minősége nagyon fontos.

Mindig figyeljük meg, hogy hogyan reagál a kutya egy adott eledelre: ha puffad, vagy hasmenése van tőle, akkor lehet, hogy nem ez az ideális eledel számára, és másik eledellel kell próbálkozni. Előtte azonban mindenképpen érdemes az állatorvossal konzultálni, mert előfordulhat, hogy a tüneteknek más egészségügyi oka van. Vegyük figyelembe kedvencünk szükségleteit, és minden esetben olyan eledelt válasszunk, ami megfelel az életszakaszának, méretének és speciális igényeinek.

Egy tipp az eledelváltáshoz: a kulcsszó a fokozatosság. 7-10 napos átállási idővel érdemes számolni: eleinte csak néhány szemet keverjünk az új eledelből a régi, megszokott eledelhez, majd lassan csökkentsük a régi eledel mennyiségét és a 10. nap magasságában már mehet teljes egészében az új eledel.

Írta: dr. Bodoky Anna, állatorvos