Jó-e vegetáriánus kutyának lenni?

Napjainkban gyakran tapasztalhatjuk, amint gondos vendéglátók, eseményszervezők jó előre megkérdezik leendő vendégeiktől, vajon vannak-e különleges igényeik az étellel kapcsolatban.

Allergiásak-e valamire, illetve kívánnak-e vegetáriánus fogásokat fogyasztani.
A hús, illetve esetenként állati fehérje nélküli étrend a nyugati civilizációban is hódít; míg tradicionális okokból pl. Indiában a társdalom közel felére jellemző.

Az állati fehérje kerülése embereknél sokféle indokkal magyarázható, mint például vallási, egészségügyi, illetve állatvédelmi okokat is találhatunk a jelenség hátterében. Talán kevésbé nyilvánvaló, hogy a vegetáriánus étkezési kultúra terjedésével a társállatok táplálása is dilemmát jelent sokak számára. Akik ugyanis ideológiai okból vesznek búcsút az állati eredetű ételektől (mivel így nem támogatják fogyasztásukkal azt az élelmiszeripart, amely szerintük egyrészt a haszonállatoknak szenvedést, másrészt a Föld számára környezetrombolást okoz), vajon adhatnak-e jó szívvel állatokból készült ételt a kedvenceiknek?

A válasz sokak számára a „nem”, ezt mi sem mutatja jobban, mint a „vega-kutya” és „vega-cica” tápok robbanásszerűen szaporodó választéka. Egy felmérés azt vizsgálta, vajon miként élik meg a vegetáriánus gazdák a fent vázolt problémát. Kiderült, hogy a húskerülő kutyatartók jó eséllyel kedvencüket is vegetáriánus étrendre fogják, hivatkozva arra, hogy a kutya tulajdonképpen mindenevő állat, ezért számára kevéssé problémás a tisztán növényi eredetű táplálékra való átállás, főleg, ha jó minőségű terméket választanak neki. A macskatartó vegetáriánusok jelentős része viszont bűntudatosan bár, de engedélyezi a hústartalmú eledelt kedvencének, arra hivatkozva, hogy a macska kizárólagosan húsevő állat, és mint ilyen, nem állítható át egészségkárosodás nélkül vega-étrendre.

Mi jelenthet gondot a vegetáriánus kutya-táplálás során? Korábbi cikkünkben már volt róla szó, hogy a kutya, szemben a farkassal, alkalmazkodott anyagcsere tekintetében a szénhidrátokban gazdagabb étrendhez a domesztikáció óta. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy gabonaevővé vált volna, „csak” annyit, hogy a kutya képes életben maradni és egészségesen fejlődni nem tisztán hús-csont-porc menü fogyasztása mellett is. Ha viszont a szintén mindenevő ember viszonylag könnyen boldogul vegetáriánus étrendet követve is, miért merül fel bennünk, hogy ez az irányzat talán nem a legmegfelelőbb egy kutya számára?

Az ember, különösen a jómódú országokban, illetve a természetes, változatos táplálékféleségekkel jól ellátott területeken, viszonylag könnyen össze tud állítani a maga számára olyan húsmentes választékot, amely tartalmazza a megfelelő mennyiségű és minőségű fehérjéket. Ezzel szemben a kutya etetésére leggyakrabban használt összetevők (elsősorban gabonafélék) fehérjében szegények, illetve a legkönnyebben hozzáférhető növényi fehérje források fehérje összetevői hiányosak a kutya szempontjából.

Egy indiai tanulmányban kimutatták, hogy az ottani vegetáriánus családok szinte minden esetben húsmentes diétán tartják a kutyákat is, és leginkább rizst, kenyeret, valamint zöldségeket adnak nekik. Emellett gyakori még a tej itatása ezekben a háztartásokban (a felnőtt kutyák többségének problémát okoz a tehéntej bizonyos összetevőinek az emésztése). Az emberéhez hasonló vegetáriánus étrenden tartott kutyák jelentős része mutatott a nem megfelelő tápláláshoz köthető tüneteket, elsősorban szőrhullást és bőrgyulladást. Úgy tűnik tehát, hogy ha szeretnénk ebünket húsmentesen és egészségesen tartani, nagyobb gondossággal összeállított étrendet kell választanunk.

Sajnos a kilátások nem túl biztatóak ezen a téren. Egy amerikai vizsgálat 24 féle „vega-kutya” táp fehérje és aminosav összetételét elemezte, hogy vajon elérik-e az előírásos minimális szintet, illetve hogy a tartalmi leírásuk megfelel-e a szabályoknak. Habár a nyersfehérje-tartalom többnyire rendben volt a tápok esetében, az aminosav-összetétel az eledelek egynegyedénél súlyos hiányokat mutatott, ami arra utal, hogy a gyártóknak nem sikerült „leutánozni” az állati fehérjékben lévő aminosav-arányokat. Ennek fényében talán az sem meglepő, ha egy másik, indiai kutatás végzői azt találták, hogy „vega” és „nem-vega” tápon nevelt kutyakölykök közül az állati fehérjéhez is hozzájutó kutyák növekedtek jobban.

Mitévők legyünk tehát a növényi eredetű fehérjékkel? Először is annyi biztos, hogy alapvetően semmi gond nincs velük – csakúgy, mint az ember számára, a „mindenevő” kutya esetében is fontos, értékes tápanyagnak számítanak. A vegetáriánus étrendre szorított kutyáknál megfigyelhető esetleges visszamaradások, egészségügyi problémák nem azért alakulnak ki, mert a növényi eredetű táplálék „rossz” lenne. Sokkal inkább arról van szó, hogy a kutya természetes táplálkozási igényei az evolúció során úgy alakultak, hogy a számára ideális tápanyag összetétel bevitele legegyszerűbben állati fehérjékkel oldható meg – vagyis ezektől ideológiai okokból elzárni kedvencünket nem felelősségteljes és állatbarát magatartás.

Írta: Dr. Pongrácz Péter, a Gondos Gazdik szakértői csapatának etológus tagja.