Kiránduljunk kutyával!

Végre vége a télnek, itt a tavasz, ilyenkor a lehető legjobb dolog, ami egy gazdával történhet, egy jó kis kiruccanás a szabadba a négylábúval.

Mindegy, hogy a hegyeket és az erdőket választjuk, vagy az alföldet és a pusztát, pár dologra nem árt odafigyelnünk és már jó előre felkészülnünk.

Elsődleges fontosságú, hogy a kutyáink megfelelő védelemmel rendelkezzenek a paraziták ellen. A kullancsok és szúnyogok egyre több betegséget terjesztenek, előbbiek főként Lyme-kórt és babesiosist, utóbbiak bőr- és szívférgességet. Sajnos gyakorlatilag már az egész év egy nagy kullancsszezon, a tartós fagyok elmaradása miatt bármikor számíthatunk a vérszívók támadására. A különböző nyakörvek, spot-on-ok és permetek vegyi védelmet nyújtanak, ezenkívül kaphatók ultrahangos medálok és citromfű tartalmú természetes oldatok is. Fontos észben tartanunk, hogy egyik készítmény sem 100%-os hatékonyságú, ezért használhatjuk ezeket különböző kombinációkban, amennyiben biztonságos. Erről érdemes kikérni az állatorvos tanácsát. Ne feledkezzünk meg a kirándulás utáni alapos átvizsgálásról, fésülésről sem, mert így a kullancsokat még a szőrzetből sikeresen eltávolíthatjuk!

Ha az összes óvintézkedés ellenére kutyusunkban kullancsot találunk, azonnal szedjük ki kullancskanállal, vagy csipesszel. Ha aggódósak vagyunk, azonnal mehetünk is az állatorvoshoz, mert gyakran egy injekcióval megelőzhetők a bakteriális megbetegedések. Nyugodtabbak figyeljék a kutyát, és akkor forduljanak orvoshoz, ha betegség jeleit mutatja. Figyelem, a bágyadtság is tünet! Bőr- és szívférgesség vonatkozásában félévente, évente ajánlott tesztet végeztetni.

Ha sűrűn járunk kirándulni, 3-4 havonta ajánlatos féregteleníteni, hogy a pocsolyákba belelefetyelve összeszedett élősködőktől megszabadítsuk kedvencünket.

Most, hogy kutyánk egészségének megőrzéséről már gondoskodtunk, pakoljuk be a hátizsákot! A négylábúnak kerüljön bele friss víz, mert lehet, hogy menet közben nem találunk alkalmas itatóhelyet, és a sok szaladgálástól biztosan megszomjazik. Ha üvegből nem tud inni, vigyünk neki összecsukható vagy összehajtható kistálat. A nyakörvet, rajta bilétával és a pórázt se felejtsük otthon! Mást nem is kell elraknunk, indulhatunk!

Ha kocsival utazunk, célszerű a kutyust műanyag boxban szállítani. Sokan tartanak a használatától, mert úgy érzik, kutyájuknak rossz, hogy be van zárva. Azonban, ha megfelelő szoktatással kezdünk, semmilyen kellemetlenséget nem okozunk az állatnak, sőt! A kutyák szeretnek kuckós helyekre bújni, gondoljunk csak arra, milyen sok eb fekszik be az asztal alá! Az ilyen helyeken biztonságosabban érzik magukat. Az én kiskutyám például nagyon fél a vihartól. Ilyenkor gyakran behozom neki a boxot a kocsiból, ő önként és dalolva bemegy, hogy ott várja ki az égzengés végét.

Az autóban szabadon lévő kutya veszélyes lehet, megzavarhatja a vezetőt, hirtelen fékezéskor megsérülhet. Ha pedig véletlenül balesetet szenvednénk, még a legjobban nevelt kutya is pánikba eshet és elrohanhat. A közösségi oldalakon nem egyszer olvasni, ahogyan gazdák kétségbeesetten keresik a kutyusukat, akik akár egy kisebb koccanást követően szabadultak ki a kocsiból és veszett nyomuk. Sok ilyen eset megelőzhető lenne, ha a kutya zárt hordozóban utazna.Én mindenkinek csak javasolni tudom, bár eleinte magam is idegenkedtem tőle, mert nagyon szerettem, ahogy a kiskutyám a hátsó ülésről a fülembe szuszogott, ami már önmagában épp elég balesetveszélyes. Mióta boxban utazik, épp ugyanolyan lelkesen száll be az autóba, én nyugodtabb vagyok, mert tudom, hogy nem eshet baja és van még egy hatalmas előnye: sokkal könnyebb az autót tisztán tartani.

Ha többnapos kirándulásra megyünk, szintén nagyon jól jöhet, ez ugyanis egy darabka otthont jelent. Ahová teszem, a kutyám ott fog teljes békességgel és nyugalomban pihenni, nem kell neki hosszasan biztos zugot keresgélnie az új helyen.

Végre megérkeztünk az erdőbe! Figyeljük csak meg, hogy megváltozik itt kutyánk viselkedése! Előbújik belőle az ősi ösztön, ahogy megérzi orrában a természet szagát. Ilyenkor mintha egy egészen más kutya lenne, mint amikor otthon heverészik mellettünk a kanapén, talán kicsit még meg is nő. Egyszerre rengeteg izgalmasnál-izgalmasabb inger éri, tele lesz fontos tennivalókkal. Minden fűszálat meg kell szagolni, minden neszre oda kell figyelni és rengeteget kell szaladgálni, hogy minél nagyobb területet tarthasson ellenőrzése alatt. Most méretik csak meg a gazda! Gondoljuk el, mennyi érdekesebb dologgal lehet találkozni az erdőben, mint mi! Hogy ebben a környezetben is sikeresen magunkhoz tudjuk hívni a kutyát, bizony megfelelőnek kell lennie a kapcsolatunknak és kell lennie akkora tekintélyünknek, hogy még egy szaladó vad esetén is megálljt tudjunk parancsolni neki. Ez már csak azért sem játék, mert vadászterületen a vadász kilőhet „vadat űző kutyát, ha a vad sérelme másként nem hárítható el”. (idézet a 1996. évi LV. törvényből).