A németjuhász az egyik legkönnyebben felismerhető kutyafajta. Nagytestű, izmos, éber, nemes, tekintélyes megjelenéssel. Kiegyensúlyozott testfelépítésű, agilis, büszke mozgással. Bundája lehet rövid vagy hosszú, de a túlzottan bolyhos bunda nem elfogadott ennél a fajtánál.
Az „egygazdás” kutyaként ismert németjuhász erős, ragaszkodó fajta. Szoros kapcsolatot alakít ki gazdájával, és ha tehetné, el sem mozdulna mellőle. Hűsége rendíthetetlen, ám sajnos az elmúlt néhány évtizedben több tenyésztő is, aki a fajta őrző-védő ösztönét szerette volna előmozdítani, olyan ideges egyedeket választott, melyek önbizalomhiányból fakadóan hamarabb riasztanak, és inkább első reakcióként hajlamosak az aggresszióra mintsem hogy átgondoltan utolsó lehetőségként válasszák ezt.
Egy jól tenyésztett és jól nevelt németjuhásznak merésznek, magabiztosnak, gyorsnak és intelligensnek, ugyanakkor higgadtnak és kitartónak kell lennie ahhoz, hogy a körülményektől függetlenül tudjon engedelmeskedni gazdájának vagy kiképzőjének. A német juhászkutya szeret tanulni és a megfelelő módszerekkel, kedvességgel, türelemmel és pozitív megerősítéssel könnyen képezhető.
Származási ország: Németország
Eredetileg terelőkutya volt, bár nem a szokványos módon – a német juhászkutya amolyan élő kerítésként működik, láthatatlan határvonalon tereli a juhokat, védve őket a veszélyes helyektől, ügyelve rá, hogy ott legyenek, ahol lenniük kell. Ha észreveszi, hogy egy bárány elcsatangolt a nyájból, csendben visszatereli a többi közé – anélkül, hogy ugatásával az egész nyájat megriasztaná.
A fajta különféle juhászkutyákból alakult ki, eredete a 17. századig vezethető vissza.
Először 1882-ben mutatta be az akkor alakult német terelőkutya egyesület (Verein für Deutsche Schaferhunde). Ennek a klubnak a jóvoltából tudták kiképezni a német juhászkutyát a rendőrség és a fegyveres erők számára, így tudott a fajta a nehéz időkben is fennmaradni. Az első világháború alatt a német juhászkutya Németországon és a szövetséges országokon kívül népszerűtlenné vált. A megkülönböztetés elkerülése érdekében Angliában és Franciaországban a fajta nevét elzászira változtatták. Szerencsére ez már a múlté, és a német juhászkutya visszanyerte eredeti nevét.
Az idők során a német juhászkutya sokféle területen dolgozott munkakutyaként, az egyik legkevésbé ismert feladata a vakvezetés volt, amire a német juhászkutyát részesítették előnyben, mivel magasságuk miatt rendkívül alkalmasak voltak a vaksággal küszködő, egykori katonák számára, akik esetében a retrieverek (és azok keverékei) túlságosan alacsonynak bizonyultak erre a feladatra. Magasabb emberek társaként ma is használják őket, ám a túlzott vedlés miatt kevésbé népszerűek.
Jóval Lassie előtt az első kutya filmsztár egy Rin Tin Tin nevű német juhászkutya volt, akit 1918-ban kölyökkutyaként mentett meg Lee Duncan amerikai katona egy első világháborús csatatérről. 26 filmben szerepelt, volt saját rádióműsora sőt, még saját szakácsa is.
A német juhászkutyák rendkívül intelligensek, elegendő csak néhányszor megismételni velük egy feladatot, hogy sikeresen elsajátítsák azt.
A világháborúk után mind az amerikaiak, mind az európaiak rendkívül tartottak mindentől ami német volt, ezért a fajta nevét elzászi farkaskutyára változtatták, ami miatt néhányan még ma is ezen a néven emlegetik őket.
A német juhászkutya rendkívül népszerű fajta. A labrador után a második legtöbbet regisztrált fajta az amerikai Kennel Clubban.
