Az Ön Kedvence, a mi Szenvedélyünk.
Pro Plan logó
kölyök ausztrál juhászkutya álldogál a lakásban

A kutya szaporodása evolúciós és ökológiai szempontból

2 perc olvasási idő
Pro Plan logó
Támogatja: PRO PLAN

Az agresszivitáson, verekedősségen kívül talán nincs is még egy olyan viselkedésforma a kutya esetében, amely olyannyira megosztaná a véleményeket, mint az ivarzás, párosodás, avagy összefoglaló néven, a szaporodás.

Ha a kutyatartás társadalomra gyakorolt hatását nézzük, az agresszivitáson kívül a (sokszor nem kívánatos) utódtermelés az, ami a leginkább érintheti a környezetet.

A kutya nemi élete igazából nem túl „eseménydús. Még különösen látványosnak, feltűnőnek sem mondható, gondoljunk csak ezzel szemben a macskaszerenádra, vagy a kakasok folyamatos kukorékolására. Kezdjük az elemzést talán egy kézenfekvő összehasonlítással: hasonlít-e, vagy inkább különbözik egymástól a kutya és legközelebbi rokona, a farkas viselkedése? A farkaséhoz hasonlítva a leginkább találóan akkor fogalmazunk, ha azt mondjuk: a kutya ivari ciklusa kiszámíthatatlan, és többnyire rövidebb egy évnél. De miért?

Legvalószínűbb, hogy a háziasítással a kutya olyan új környezetre tett szert, ahol a környezeti hatások, leginkább a táplálékellátottság, kisebb ingadozást mutatott, mint azzal a vadonban élő farkasok szembesültek az évszakok váltakozásával. Ha sok-sok ezer éven át az ember nem is bőségesen, de mindenképpen megjósolható utánpótlással nyújtott eledelt a mellé szegődött kutyáknak. A farkaskölykök szempontjából elengedhetetlen, hogy akkor szülessenek, amikor a szülők számára a legkönnyebb a zsákmányejtés, illetve amikor a fiatal kölykök számára a legkedvezőbb az időjárás a nevelkedésre. Ha egy ettől eltérő módon szaporodó farkas jelenne meg a populációban, még ha lennének is utódai, szinte bizonyosan nem élnék meg a felnőtt kort.

Ha már megtörtént a nász, találni-e további eltéréseket a kutya és a farkas utódgondozó magatartásában? Bizony igen, és nem is lényegteleneket. Először is, míg a farkas-apa tevőleges és létfontosságú részt vállal a család etetésében, őrzésében, a kan kutya, még ha fizikailag jelen is van, nem tenne ilyet. Megfigyelték például, hogy olyan kutyacsapatokban, amelyek India, vagy afrikai országok városai, falvai utcáin lebzselnek, csak elvétve találni olyan kanokat, amelyek valamilyen mértékben kapcsolatban maradnak az utódaikat nevelő szukával, vagyis még az ilyen „természetes” populációkban sincs meg a farkasokra jellemző kétszülős „családmodell”. Az evolúciós ok valószínűleg sokrétű. Először is, az ember környezetében a táplálékszerzés viszonylag könnyebb, vagyis a szoptatást végző szuka is „meg tudja oldani”, nincs szükség a vadászni járó apára. Ugyanakkor mivel a megtermékenyíthető szuka is gyakoribb a kutyák világában, a kannak kevésbé „érné meg” elkötelezni magát egy-egy család gondozása mellett.

Végül a kölykök nevelési időtartama is erősen különbözik kutyák és farkasok esetében. A farkaskölykök, miután már nem az anyjuk szoptatja őket, hanem szilárd táplálékot kapnak, még nagyon hosszú ideig a családdal maradnak, és fennmaradásuk továbbra is attól függ, hogy szüleik és idősebb testvéreik adnak nekik az elejtett zsákmányból. A kutyakölykök „gyermekkora” ellenben sokkal rövidebb. Még ha az ember nem is választja el őket, szétszakítva ezzel a családi köteléket, az anyai „tejforrás” 10-12 hét alatt kiapad, és a szuka nem táplálja kölykeit sokkal tovább.

kölyök huskyk egymás mellett

Evolúciósan megint egyrészt a táplálék eloszlását nevezhetjük meg. A kutya maradékok keresgélésével tarthatta fenn magát a kezdetekben, és ennek „elejtése” nem olyan tudomány, mint a farkasnál az ügyes, erős préda űzése, leteperése. Vagyis a hosszú „tanulóévek” luxusnak számítanának a kutya esetében. Másfelől, a kis tápértékű eledelből az utódait egyedül nevelő szuka egy idő múlva már nem tudna elegendőt összegyűjteni a növekvő fiataloknak, így ez is a mielőbbi családfeloszlatás felé tereli a folyamatot. Harmadrészt – és ez nem mellékes szempont – az ember is belépett a „képbe”. Sok kutyakölyök esetében (és a fejlett országokban ez az arány még magasabb) 6-8 hetes kort követően új családhoz kerül az ifjú eb, amely már maximálisan gondoskodik róla: és ez a család mindenben különbözik az addigitól: mert ez az emberi közösség.

Dr. Pongrácz Péter, a Gondos Gazdik szakértői csapatának etológus tagja