A dobermann egy közepesen magas, erős, ugyanakkor elegáns fajta. Szőre sima és rövid, büszke testmozgása leginkább az angol telivér lóéhoz hasonlítható. Okos és tele van energiával ami miatt őrkutyának, valamint rendőr és katonai munkára egyaránt alkalmas.
A dobermann igényli mind a szellemi, mind a fizikai tevékenységeket. Megfelelő családi kedvenc lehet, amennyiben fiatal korban szocializálják más kutyákkal, háziállatokkal és gyerekekkel. Hűséges és ragaszkodó kutya, jó házőrző.
Gyakran lehet „egygazdás”, a családon belül is leginkább egy emberhez ragaszkodik. Ismeretlen emberekkel és ismeretlen kutyákkal szemben általában bizalmatlan. Mérete, ereje, energiaszintje, valamint őrző-védő hajlama miatt kezdő gazdiknak nem ajánlott, valamint olyan személyek számára sem, akik nem tudnak kellő időt szánni a vele való foglalkozásra.
Származási ország: Németország
A dobermann-t eredetileg egy konkrét munkára tenyésztették ki. A XIX. század végén egy német adószedő, Louis Dobermann megelégelte, hogy pénz behajtás során többször kirabolták, és úgy döntött, hogy egy hatékony testőr kutyára van szüksége. Mivel egyben ő volt a helyi állatmenhely igazgatója is, bőven volt lehetősége célirányos keresztezési kísérletekre, hogy egy olyan, fizikailag impozáns kutyát tenyésszen ki, amely szükség esetén kellően vehemens és egyúttal elrettentő is.
Sajnálatos módon Dobermann úr azonban sokkal jobb volt adószedésben, mint a kutyatenyésztés részleteinek feljegyzésében. Így jórészt csak találgatni lehet, hogy milyen fajtákat használt a számára tökéletes társ megalkotásához.
Feltehetőleg német pincsereket, rottweilereket, beauceronokat és német pointereket is keresztezett. Mindenesetre a tisztázatlan kezdet ellenére lenyűgöző és immáron nagyon szeretett kutyát hozott létre.
1899-re a fajtát a Német Kennel Klub is befogadta, és hamarosan a páratlan őrző-védő képessége miatt világszerte népszerűvé vált. Ezen képessége az évek során visszafejlődött és bár ma már sokkal inkább tekintenek rá társkutyaként, örző-védő ösztönei nem vesztek el.
A dobermann leggyakoribb egészségügyi problémái a szív és nyaki gerinc problémák (Wobbler-szindróma), valamint a von Willebrand-kór (véralvadási zavar). Azonban ahogy sok más fajtánál, náluk is gyakoriak a különböző örökletes szembetegségek és a csípőízületi diszplázia (ami mozgásnehezítettséget okozhat). Ezért fontos ezek kiszűrése a tenyésztés előtt. A legfrissebb szűrésekkel kapcsolatos információkért javasoljuk, hogy lépj kapcsolatba a fajtaklubbal vagy keresd fel állatorvosodat.
Egy dobermann sok mozgást, képzést és foglalkozást igényel. Aktív, sportos fajta, élvezi a hosszú sétákat, amikor szabadon futhat. Felnőtt dobermannok számára folyamatos foglalkozás mellett napi két óra mozgás ajánlott. Játékossága révén élvezi a logikai és interaktív játékokat, melyek testileg és szellemileg is foglalkoztatják.
A dobermann egy nagytestű, nagy mozgásigényű fajta, ezért nagy házra és kertre van szüksége lehetőség szerint vidéken, a hosszú séták kivitelezésének érdekében. Jó házőrző, ezért fontos a postás és más kézbesítők számára biztosítani a bejárathoz történő, biztonságos eljutást.
Amellett, hogy farkasétvágyuk van, a nagytestű kutyák eltérő tápanyagszükséglettel is rendelkeznek kistestű társaikhoz képest, beleértve az ásványi anyagok és vitaminok kiegyensúlyozottságát. A dobermann hajlamos a puffadásra és a gyomorproblémákra, melyek előfordulásának csökkentése érdekében javasolt többszöri, kisebb adagú étkezést biztosítani számára.
A dobermann meglehetősen kevés ápolást igényel. Egy gumírozott szőrápoló kesztyűvel történő alapos átdörzsölés elegendő ahhoz, hogy megszabadítsuk bundáját az elhalt szőrszálaktól.
Okossága és együttműködő készsége miatt a dobermann kimondottan tanulékony fajta. Magas szintű képzést igényel annak érdekében, hogy megbízható legyen és természetes örző ösztöneit kontrollálni tudja. Ismeretlen emberekkel szemben természeténél fogva bizalmatlan, ezért korai szocializációja elengedhetetlen, az esetleges későbbi problémák elkerülése érdekében.
Odaadó természetének köszönhetően a dobermann nagyszerű családi kutya lehet, bár nagy mérete miatt jobban érzi magát idősebb gyermekek társaságában.
Habár sok kutya köztudottan gyermekbarát, minden kutyát és gyermeket meg kell tanítani a helyes viselkedésre és egymás kölcsönös tiszteletére annak érdekében, hogy biztonságban élhessenek egymás mellett. Ugyanakkor a kutyát és a gyermeket soha nem szabad felügyelet nélkül hagyni, a szülőknek minden mozdulatot ajánlott odafigyeléssel kísérni.
Az első világháború alatt a fajta csaknem kihalt, ugyanis akkoriban az európai emberek nem engedhették meg maguknak, hogy ilyen nagy méretű kutyákat tartsanak. Ám a katonai és rendőrségi munkára sikeresen tudták alkalmazni, ez biztosította a fajta jövőjét. A monda szerint amikor a fajta először került kiállításra, a bírók túlzottan féltek tőle ahhoz, hogy kinyissák a kutyák száját fogaik szemrevételezése céljából, így az egyik dobermann fajtájú kutya Champion címet nyert, annak ellenére, hogy több foga is hiányzott.
