Sorry, you need to enable JavaScript to visit this website.
Az Ön Kedvence, a mi Szenvedélyünk.

Akita inu

Az akita inu nagytestű, erős, méltóságteljes kutyafajta. Büszke fej- és testtartását kis füle és mélyszínű szeme még jobban kihangsúlyozza. Vastag, puha bundája kiváltképp vonzza az emberi tekintetet.

Tudnivalók
  • Tapasztalt kutyatartóknak javasolt
  • Az átlagosnál több foglalkozást igényel
  • Az aktív sétákat szereti
  • Napi egy-két órás sétát igényel
  • Nagytestű
  • Fokozott nyáladzás
  • Napi szintű ápolást igényel
  • Nem hipoallergén fajta
  • Csendes
  • Őrzőkutya. Ugat, riaszt és képes fizikailag is megvédeni gazdáját.
  • Egyéb kisállatokhoz előzetes szoktatás szükséges
  • Gyermekek mellé előzetes szoktatás szükséges

Személyiség

Talán nem meglepő, hogy az akita inu erős fizikumú és erős személyiségű, ezért nem ajánlott kezdő kutyatulajdonosoknak. Megfelelő képzést valamint korai és folyamatos szocializációt igényel. Bár idegenekkel szemben tartózkodó lehet, saját családjához hűségesen ragaszkodik. Bátor, csendes őrkutya, ezt a tulajdonságát saját hazájában kimondottan becsülték, továbbá fontos megemlíteni, hogy erős vadász- és védőösztönnel rendelkezik.

Története és származása

Származási ország: Japán

Az akita inu a legnagyobb a japán kutyafajták közül, eredetileg az 1600-as években tenyésztették Akita tartományban, mint rendkívül sikeres harci kutya. A XIX. század végén azonban más fajtákat is importáltak a harci színtérbe. Ez a japán fajták népszerűségének csökkenését eredményezte. Mivel a kutyaviadal lehetősége kiesett, más munkát kellett számára találni. Gond nélkül megállta helyét őrző-védő kutyaként, vadász-, rendőr- és kiállítási kutyaként, valamint társkutyaként egyaránt.

Tudtad?

A leghíresebb akita Eizaburo Ueno tokiói professzor hűséges társa, Hachi volt. Hachi minden nap elkísérte gazdáját a shibuya-i vasútállomásra, és ott várta, amíg vissza nem ért a munkából. 1925. május 25-én Ueno professzor életét vesztette az irodájában, de Hachi a következő kilenc évben, egészen saját haláláig egymagában tette meg oda-vissza az utat az állomásra és várta szeretett gazdáját, aki soha nem jött el. Emlékét ma egy Hachi szobor őrzi az állomáson.

Kapcsolódó cikkek: