Hogyan segíthetünk az otthontalan állatokon?

Mi, akik boldog kutya vagy cicagazdik vagyunk, minden nap élvezhetjük kedvenceink szívet melengető társaságát. Ők pedig nap mint nap tudtunkra adják a maguk módján, hogy életük csodálatos középpontja, avagy a kellemesen puha ölű konzervnyitója bizony mi vagyunk, és ezért ők hálásak. Jelen pillanatban Magyarországon az otthontalan állatok becsült száma meghaladja a 2 000 000-t. Ennyi bánatos kutya- és cicaszempár csukódik le esténként örök gazdiról és meleg otthonról álmodva.

Köztük vannak szerencsésebbek, akik már ideiglenes otthonra leltek egy menhelyen vagy állatotthonban és vannak, akik a szabadban kóborolva, elhagyott házakban, pincékben meghúzódva vagy felelőtlen tulajdonosoknál elhanyagolva várják, hogy legalább átmeneti gondoskodást kaphassanak: fedelet a fejük fölé, gyógyírt a sebeikre, eledelt a pocakjukba. Erre azonban akkor van csak esélyük, ha az egyre nehezebb helyzetben lévő és egyre zsúfoltabb menhelyeken felszabadul néhány hely olyan állatok után, akik örökbefogadóra találtak, vagy ideiglenes otthonba költöztek.

Különösen az ünnepek közeledtével jut eszünkbe gyakrabban, hogy módot találjunk a jótékonykodásra, amivel segíthetünk a nálunk kevésbé szerencséseken. A gazdátlan állatokon nem csak tárgyi és pénzbeli adományokkal segíthetünk, hanem közösségi, ideiglenes otthon biztosításával vagy örökbefogadással is.

Közösségi munka

Sokan nem tehetik meg valamilyen okból, hogy otthonukba fogadjanak egy háziállatot. Azonban nekik sem kell lemondaniuk a kutyasétáltatás örömeiről vagy a cicadorombolás jótékony hatásáról, hiszen számtalan menhelyen örülnek az olyan önkénteseknek, akik rendszeresen segítenek a kutyák sétáltatásában, ápolásában vagy a cicák ellátásában. Amellett, hogy ez a munka az önkéntest is feltölti lelkileg és a menhelyi állatok napjait is bearanyozza, remek lehetőséget biztosít arra, hogy az állatokat jobban megismerhessék és így ők a lehető legideálisabb, hozzájuk is passzoló gazdit találhassák meg.

Ideiglenes befogadás

Jó néhány kutya és cica már úgy kerül menhelyre, hogy valamilyen egészségügyi problémával küzd, sérült vagy indokolatlanul nagy stresszt okoz számára a többi állat közelsége. Számukra sokszor szó szerint életmentő lehet egy ideiglenes otthon, ahol gyógyulhatnak testileg és lelkileg is, hogy aztán a legjobb formájukban vághassanak bele a gazdikeresésbe. Ha van a lakásunkban egy kis férőhely, elszántak vagyunk és van türelmünk - de főleg feles szeretetünk -, vágjunk bele bátran az ideiglenes gazdiságba.

Nem lesz könnyű, hiszen olyan állatot veszünk magunkhoz, aki beteg, kiszolgáltatott, tehát sok feladatot ad. Sokszor még nem, vagy átmenetileg nem szobatiszták, legtöbben szeparációs szorongástól szenvednek vagy éppen rettegnek mindentől és mindenkitől korábbi rossz tapasztalataik miatt. De egy ideiglenes gazdi felbecsülhetetlen értékű, kitartó munkája és szeretete belőlük is boldog és magabiztos gazdikeresőt tud varázsolni. Gyakran előfordul az is, hogy az ideiglenes gazdi megtartja védencét annak ellenére, hogy eredetileg nem akart még egy kutyát vagy cicát.

Örökbefogadás

Örökbe fogadni lehet úgy, hogy megtartjuk ideiglenesen befogadott kedvencünket. Legtöbbször hosszas fontolgatást követően vagy egy közelmúltban elvesztett és elsiratott kedvenc után ér minket villámcsapásként a „szerelem”: meglátjuk a kis árvát és onnantól nem tudunk másra gondolni, csak arra, hogy mielőbb megmutathassuk neki a rácsokon túli boldogságot. Innen még elég rögös az út az első közös vacsoráig, hiszen a lehető legbiztosabbak szeretnének lenni abban, hogy kedvencünkkel valóban összeillő páros vagyunk és életmódunk is összeegyeztethető.

Ennek érdekében az örökbeadók sok esetben hosszan elbeszélgetnek a leendő gazdikkal és többfordulós ismerkedést szerveznek - lehetőség szerint az egész családdal. Ezt azonban nem szabad zokon vennünk, hiszen a kutya vagy cica érdekét szolgálja, hogy ne kerüljön vissza néhány hét vagy év múlva a menhelyre, hanem nálunk örök otthonra lelhessen.

Ha pedig végül elérkezik a várva várt összeköltözés, a java még csak azután jön, ugyanis számtalan dologra meg kell tanítanunk új családtagunkat. Lesznek nehézségeink, nem várt fordulatokban gazdag napjaink, esetleg kisebb-nagyobb nézeteltéréseink, de ne szégyelljünk segítséget kérni, és sose adjuk fel! Ne felejtsük el, hogy kedvencünknek mi vagyunk az esély a boldogságra.

Válasszuk bár a közösségi munkát, az ideiglenes vagy a végleges örökbefogadást, egészen bizonyos, hogy gazdagabbak leszünk általa, de ami még fontosabb, hogy ezzel nemcsak egyetlen kisállatnak adunk esélyt a jobb életre, hanem mindjárt kettőnek, hiszen a segítségünkkel otthonra találó kutya vagy cica helyére érkezhet egy újabb megmentésre váró kiskedvenc!